2007. december 31., hétfő

Szilveszter? Újév? Hát ezaz!

Palytársaim nevében is szeretném megragadni az alkalmat, hogy Szeszélyes Szilvesztert, és Eredményekben Gazdag Boldog Új Esztendőt kívánjak mindenkinek!

Remélem, hogy jövőre már nem győzzük olvasgatni a kommenteket, és a népszerűség az egekben lesz.

Ármánykodást félretéve; mi mással tehetném hangulatossá a Szilvesztert, mint az egyik kedvenc humoristámmal, Galla Miklóssal?
Nagy híve vagyok a magyar abszurd humornak, és két jeles képviselőjének, a L'art Pour L'art-nak, és a Holló Színháznak.
Az 1996-os szakadás rosszul esett -ekkor vált ki ugyanis a L'art-ból Galla Miklós, és Nagy Natália-, de szerencsére mindketten színvonalas szórakozást nyújtottak egészen addig, amíg a kereskedelmi média silány műsorai elvették a kedvüket a televíziós műsorok készítésétől.

Kezdjük is az egyik legjobbal, a Hazugságvizsgálóval! Valószínűleg ez a mű egy Monty Python darab átdolgozása (csak tippelek, mivel a Holló Színháznak ez a fő tevékenysége), de szenzációs lett.

A következő egy rövid kis szösszenet, amely Miki iskoláskoráról szól. Természetesen nem kell komolyan venni, de nem is ez a feladata.

A következő jelenetben a modernkori televíziós adások durva tartalmának kiszűrésére ajánlatos módszert mutatnak be, amelyre -valljuk be- nagy szükség lenne. Lássuk csak, mi a Holló Színház elképzelése ezt illetően!

A végtelenségig tudnám linkelgetni a jobbnál jobb darabokat, most viszont abbahagyom. Következzék a L'art Pour L'art első televíziós adása, ha jól tudom, az 1991-es esztendő Szilveszteréből

A színvonalas szórakozás után pedig mit is kívánhatnék újra, mint Vidám Szilvesztert, és Boldog Új Évet.

2007. december 28., péntek

Rus mortis

Mindenek előtt elnézést kérek a kezdetleges latin szóképzésért! Nem voltam a legjobb latinból, de azért a lényeg érthető. A falu és a halál szóösszetételt használtam, valami olyasmit szerettem volna kifejezni, hogy faluhalál(ozás), halott falu, stb.

Hogy miért is kényszerültem erre a morbid kifejezésre? Elárulom. Elindult az, amire sokan már gyanakodtunk. A "reformoknak" köszönhetően ellehetetlenült egy falu.

Ugye nem kell elmondanom, hogy mik történtek eddig? Csak a leglényegesebbek: vasúti szárnyvonalak bezárása, távolsági buszok ritkítása, postabezárás, kórházbezárás, patikabezárás, iskolabezárás, egészségügyi ellátás átszervezése (ami annyit tesz, hogy hetenként váltakozva egy napig van gyermek-, és felnőtt ellátás).

Mindezek után mérlegeljük, hogy mennyire hiteles Gyurcsány Ferenc falusi kampányhadjárata!

Az ígéretekkel ellentétben a tömegközlekedés "átszervezése" nem járt nagy sikerrel. Bár azt ígérték, hogy a kihasználatlan (?) szárnyvonalak megszűntetése után autóbuszokkal színvonalasan (?) fogják ellátni a tömegközlekedést, ez sok helyen nem valósult meg.
Egyrészt van olyan település, ahol nincs szilárd burkolatú út, így busz egyhamar nem fog oda menni, másrészt sok helyen nem valósult meg a buszközlekedés, egyéb okok miatt.

A legfrissebb példát mondanám el. Egy zalai faluban, Batykon megszűnt az egyik jelentősebb szárnyvonal, pótlóbusz azonban sehol sincs.
Bár ez a politikai viszonyoknak köszönhetően nem szokatlan dolog, mégis más a helyzet, ugyanis Batyk egy jelentős átszállási csomópont vasúti téren.
Az összeágazó vonalaknak köszönhetően összeköttetés alakult ki a Balaton, Zala megye, Budapest, és nyugat-Magyarország között.

Tény, hogy a járatok kihasználatlanok voltak. Többek között ezért szűnt meg a vonat után a busz is. Csak egy valamit mindenki elfelejt, hogy ez nem volt mindig így. Nem is olyan régen a kihasználtság többszörös volt, csak aztán 1-2 év alatt majdnem a felével drágult a tömegközlekedés. Példának okáért Debrecenből Nyíregyházára diákjeggyel 2005-ben 215 Ft. körüli összeget fizettem (IC-n 320!), idén már 750-et (!), és az IC-re szóló kedvezményeket is eltörölték. Megszűnt az addigi 130 ft-os kedvezményes pótjegy, és 520 forintos teljes árú maradt meg. Így IC-vel 1790 Ft. lenne az utazás.
így nem csoda, hogy egyre kevesebben használják a tömegközlekedést.

Az autóbusz-közlekedésről inkább nem is ejtek szót, a Hajdú Volánról hetekig tudnék mesélni.
Akárcsak a BKV-ról, amely már jócskán átlépte a pofátlanság határát az ár-érték-színvonal közötti drasztikus különbségekkel.
Mindez egy nagyvárosban kevesebb problémát okoz, mint egy kis faluban, ahol 1-2 járaton kívül semmi nem biztosítja a közlekedést, és autóval is a lakosság kevesebb része rendelkezik.


Közlekedési reform, falurehabilitáció, és a többi maszlag helyett ebben az országban a Ceausescu által már jól ismert falurombolás folyik. A helyenként indokolatlan amortizációval elősegítik a kis települések teljes elnéptelenedését, a helyiek egészségének tönkretételét, a fiatalok oktatásból való kiszorulását.
Ezek után gondoljuk át még egyszer, mennyire hiteles Gyurcsány falusi kampánya!
Főleg annak függvényében, hogy egyik kormánypárti frakciótársa a falvak feleslegességéről beszélt.

Források:
Hír TV
Wikipédia

2007. december 22., szombat

Karácsony a rajzfilmekben

Közelegnek az Ünnepek, és nem árt egy kicsit pozitívabb hangvételben is beszélni a Karácsonyról (mindamellett, hogy Snecy palytárs minden szavával egyetértek, amit a hitelből felépített ünnepben írt!). Ha valamit igazán szeretek, azok a karácsonyi filmek, rajzfilmek, és zenék, talán ha máshol, a való életben nem is, de a film és zenei világ karácsonyi idillje mindig magával tud ragadni. Talán pont azért, mert mindig van egy erős érzelmi töltetük, és nem a műanyag-csillogás a tartalmuk. Mint nagy rajzfilmbarát (ezalatt nem a Teletubbiest meg a Pokémont értem), és különösen nagy kedvelője a 40-es és 50-es évek hollywoodi animációs világának, ezúttal szeretnék két, számomra nagyon kedves karácsonyi rajzfilmet bemutatni. Az egyik 1941-ből a Tom and Jerry: Night Before Christmas (Hanna-Barbera), a másik szintén MGM produkció, Nobel-díjra is felterjesztett Peace on Earth (Hugh Harman) 1939-ből, a II. világháború előestéjén.

A Tom és Jerry karácsonyi rajzfilmjét sokan ismerik, de kevesen tudják, hogy valójában csak a 3. epizódja az igen hosszú sorozatnak, és ez erősen látszik is a karaktereken, főleg Tomon, aki a kezdeti években sokkal "szőrösebb", és kidolgozottabb, és előszeretettel fúj meg nyávog, amolyan hagyományos macska módján. A rajzfilmet magát kár bemutatni, magáért beszél:




A másik említett rajzfilmről nem mondanék többet, mint amit a bevezetőben írtam. Talán még annyit, hogy látszólag kisgyerekekről, kisgyerekeknek íródott. A valódi értelmét azonban csak felnőtt fejjel lehet felfogni, ami 1939 óta mindennap aktuális.



(Bár ma 22-ike van, talán a legszerencsésebb lenne a rajzfilmeket Szentestén megnézni.)

2007. december 19., szerda

Toxicity II - avagy a nemlétező album

Nagyon remélem, hogy az olvasók között sokan viszonyulnak úgy a System of a Down együtteshez, mint mi. Nekem személyes kedvencem, így igyekszem minél többet megtudni róluk. A mai napon egy újabb részletet tudtam meg; illetve erről a dologról már rég óta tudtam, de nem bizonyosodtam meg róla.

Ez kissé zavaros volt, tudom, de nem tudtam szebben kifejezni.
A SoaD 2001. szeptember 4.-én (új helyesírási szabállyal írva!) jelentette meg a Toxicity albumot, amellyel sikerült világhírűvé válniuk.
A következő albumot a vártnál korábban kellett kiadniuk, ugyanis Toxicity II gyűjtőnéven a világhálóra került jónéhány mp3 fájl, amelyen új dalok demói hallhatóak.
Emiatt az együttes előre hozta a lemez kiadását, és nem feledkezett meg a kalózokról sem. A tiszteletükre Steal This Album! lett a lemez címe, és a külleme egy másolt CD-lemezre emlékeztet.

Az album hanganyagát ma találtam meg a youtube-on. A számok nagyrészt ugyanazok, mint a később megjelent albumon, leszámítva a címeket. Emellett persze vannak számok, amelyeknek a szövege is eltér kisebb-nagyobb mértékben.

Az első szám az Everytime, ami egy az egyben a későbbi Boom! című szám.

Ezt követi a Streamline. Ez az egyetlen szám, aminek a címe ugyanaz volt, mint a későbbi lemezen.

A következő mű a Virginity címet viseli, ez a dal azonban B-side lett, azaz nem került fel a korongra. Egyes B-side dalok azonban mégis nyilvánosak. Vagy megjelentek más albumokon, vagy csak közzétették őket. Most bemutatom az említett számot.


A negyedik szám a Vaiting for you 1, a később Thetawaves címen elhíresült nóta első verziója. A Steal This Album-on nem ez a verzió jelent meg; bár lényeges eltérés a második résztől csak a refrénben van.

A következő a személyes kedvencem, és egyben a blogom himnusza, az American Dream Denial (A.D.D.), amely ezen a blogon is megtalálható felül. A Toxicity II-n We don't give a címmel jelent meg. Lényeges eltérés a második "versszakban", a refrén előtt van, ami teljesen más. nem csodálom, hogy átírták, Serj nem igazán lehet felkészülve egy ilyen nyelvtörőre koncert közben.

Ezután jön a Side of freeway, ami a Mr. Jack című szám elődje, ész szintén nincs nagy különbség, csak a hangszínben.

Hetedik a sorban az On my mind, a Pictures című szám előző verziója.

A következő, Want me to try című nóta a későbbiekben a Highway Song címet kapta.

Az ezt követő Why? című dalt előbb K.I.T.T.-re, majd I-E-A-I-A-I-O-ra változtatták.

A sorban a következő a Power Struggle, későbbi nevén Bubbles.

Azután a kissé bolondosra sikerült Therapy következik, amit Chic 'N' Stu néven adtak ki később.

A Fortress című számot szintén csak a B-side dalok között találtam meg, Outer Space címmel.

A Your Own Pace-t nemes egyszerűséggel 36-nak nevezték át.

A Deft You Nüguns címmel jelent meg, más szöveggel.

Az albumot a Waiting For You 2 zárja, amelyik már inkább hasonlítható az albumon megjelent Thetawaves számhoz.

Ez lenne az elfeledett, illetve meg nem ismert Toxicity 2. Ami a később megjelent albumot illeti, vetekszik a Toxicity-vel, sőt, az ADD miatt (legalábbis nálam) viszi is a prímet.
Ami a zenekart illeti, remélem, minél hamarabb véget ér a határozatlan idejű szünet. A pihenő időszak alatt szóló karrierbe kezdett Serj Tankian, a nagyon vár Elect The Dead album hozta is a sikereket. A megszokott SoaD-os stílusból eléggé eltér, sokkal inkább nevezhető művészi rock albumnak.
Jövőre Daron is bemutatkozik a Scars On Broadway nevű együttesével. Kíváncsian várom, minden esetre biztos nem én vagyok az egyedüli, aki nagyon várja a SoaD visszatérését.

A Hitelből felépített ünnep, mert hülyék azért nem vagyunk

Gondoltam a Karácsony közeledtével szót ejtek társadalmunk egyik égető problémájáról, mégpedig a beismerés teljes hiányáról.
Hiába, sajnos nem mer szembenézni a magyar ember azzal, hogy a karácsonyi idill után Januárban vissza kell zökkenni a normál kerékvágásba ahol a már jól megszokott áremelési hullámmal találják szembe magukat. Persze ebben még nincs is semmi különös, de az utóbbi pár év statisztikája megmutatta,hogy minél inkább inflálódik a bérek értéke, úgy egyidejüleg a lakosság is egyre nagyobb terhet vállal magára, pláne az év végi időszakban.

Mivel is találkozik az ember ha betér egy üzletközpontba az év végi hajszában?
Azzal, hogy ma már különféle előfeltételeknek sem muszáj megfelelni a hitelfelvételekhez, ami a meggondolatlan emberek számára nem kis csapda. Jó pár helyen láttam olyan hirdetményt, ahol 0%-os önerő mellett, és munkavállalói igazolás nélkül (!) lehetett vásárolni, hát mondanom sem kell hogy olyan tömeget nem minden nap látni, mint ami ott volt. Hiába, a vevőcsalogató reklámokon
ezúttal is nagyon sok múlik. Én elhiszem hogy ez nagyon csábító tud lenni, csak pont az átgondoltság hiányzik..

Ezzel a gonddal küzd az egész ország, kezdve az állami cégeken, önkormányzatokon és városvezetésen át egészen ugye a végfelhasználókig. Csak amikor a rendszerváltás utáni politika a hitelek és adósságok felhalmozására épít, akkor semmiképp sem meglepő, ha ugyanezek a folyamatok mennek végbe az alsóbb szinteken is. A Bankok nagyon szívesen látják ezt a helyzetet, mert igazából irdatlan nyereséggel dolgoznak, nekik bőven megfelelnek a jelenlegi politikai vezetés döntései , elvégre a Bankok zsebeit tömik közvetve.

Ezzel együtt nem lehet neheztelni senkire, mert más választható út nem igazán van ebben a gazdasági helyzetben, kis túlzással bele van kényszerítve a lakosság ebbe a csapdába, ilyen bérek mellett csakis ez a félmegoldás van, vagy a nagy semmi.
Mi csak hajszoljuk a nyugatot, a kapitalizmus behálóz minket teljesen, a realitás pedig a Balkanizálódás felé visz. Ez az ország egy olyan kényszer alatt cselekszik, aminek hatására kifelé a "jólétibb" arcunkat kell mutatnunk, még akkoris ha ennek kellemetlen utózöngéi várhatóak.
Képmutató országban élünk.

Témánál maradva, de egy kicsit más vizekre evezve az ünnepek érkeztével kezd elviselhetetlen lenni a morál és a közhangulat. A város 1-2 héttel Szenteste előtt már totálisan bedugul, mindenki sietne valahová, tapintható az ingerültség sorbanállásnál, én meg nyugodt ember lévén próbálok kiamardni ezekből. Rég rossz ha a stressz és az idegeskedés lesz úrrá az embereken, mert nagyon nem erről kéne szólnia a dolognak.

2007. december 18., kedd

Diszkrimináció, és képmutatás

A következő bejegyzés szubjektív véleményt mutat be, ami semmilyen rasszista indíttatást nem takar!

Egyre többen hangoztatják (elsősorban a krománypárti oldalról) a magyarországi idegengyűlöletet.
A legutóbbit például a Magyar Gárda cigánybűnözés elleni felvonulása váltotta ki, melytől kötelező jelleggel mindenkinek el kellett határolódni. Az egyik legnevetségesebb mondatot ekkor hallottam, mégpedig azt, hogy ha valaki a cigánybűnözés szót használja, az faji, genetikai alapon érti a bűnözést. Jómagam ezt nevetségesnek tartom.

Mint szociális munkás hallgató, köteles vagyok az érmének mindkét oldalát nézni. Márpedig a cigányság problémája nem éppen jelentéktelen. De emellett nyíltan merem állítani, hogy létezik cigánybűnözés.
Még mielőtt megkapnám, hogy egy fideszes neonáci gárdista vagyok, elmondom, hogy számomra ez nem genetikai, hanem szocializációs fogalom.
Véleményem szerint ugyanis ezen bűnesetek hátterében nem a gének állnak, hanem a környezet, az életkörülmény, a minket körülvevő emberek társasága (és jobb híján példája), azaz a szocializáció. Tudniillik az ember környezete nagyban meghatározza a későbbi életét. Persze itt is akad kivétel, de nem sok. Nézzük csak a divatáradatokat, azt is mindenki mástól lesi el.
Hogy ne térjek el a témától, kifejtem, mire gondolok.

A cigányság kérdése nincs megoldva, és nem is úgy néz ki, hogy bármit is szeretnének javítani. Márpedig ha egy nagyobb közösség azonos körülmények között él; gondolok itt a putrikra, a koszra, a műveletlenségre, és a bűnözésre, nehéz kiszakadni ebből a környezetből. Főleg, ha a törvények még lehetővé teszik, hogy ne kelljen. Például a gyerekek után járó segély nagyobb, mint az esetleges munka után járó jövedelem. Pár a jelenlegi ellenzék felvetette, hogy a segély akkor járjon, ha a gyerek megfelelően van iskoláztatva. A vége persze az lett, hogy a liberális oldal rasszizmust sejtett a háttérben, és hallani sem akart az egészről.

Ha már szóba jött az oktatás, maradok a témánál. Sokan negatív dolognak tartják a roma és nem roma diákok külön osztályba sorolását. Erről csak annyit tudok mondani, hogy a magukat szakértőknek valló emberek nem jártak még olyan osztályba, ahol nagy volt a romák száma. Én sem, de az ismeretségi körömben volt már rá példa. Mi az eredmény? Állandó hangzavar, az amúgy tanulni szándékozó diákok zavarása, a tanárok tönkretétele. Semmiképpen nem jó ez a megoldás.
Csak példaképpen: Franciaországban meg tudták oldani ezt a problémát -illetve az első lépést meg tették-, 17 főben maximalizálták az osztálylétszámot. Mindannyian voltunk már csoportbontott órákon; sokkal jobban lehet haladni, mint a csaknem 30 fős közösségben.

A probléma megoldásának első lépése mindenképpen az lenne, hogy különös figyelmet szenteljenek a roma diákoknak. Kis fős osztálylétszám, speciális tanórák, a tananyag mellett a normál szocializálódásra való nevelés, ha már otthon nem jut hozzá. Mindezt természetesen romák számára létrejött osztályokban, sőt, iskolákban.
Ismét elő lehet húzni a rasszista kártyát, de felesleges. Ismerek magam is olyan alapítványokat, akiknek szakterülete a roma diákok foglalkoztatása. Támogató lenne, tanító is, már csak a szándék hiányzik. Meg persze annak tisztázása, hogy ez nem rasszizmus, hanem segítőkészség.

Mindezek előtt azonban gondolkozzunk el azon, hogy kik a valódi fajgyűlölők! Azok, akik a változtatást szorgalmazzák; vagy azok, akik szándékosan nem igyekeznek a helyzetükön javítani, bűnözést elősegítő törvényeket léptetnek életbe, és züllesztik / hagyják zülleni ezt a réteget annak reményében, hogy a választásokon lejárt szavatosságú konzervek osztása után megvegyék a voksukat. Lehet érvelni!

2007. december 15., szombat

Köszöntő!

Tiszteletem! A palytársaim nevében is köszöntök minden kedves olvasót, és persze mindazon személyeket, akik alig várták, hogy a HÁT EZAZ! blog létrejöjjön.

A blog elsősorban kötetlen stílusban kíván feltárni különböző érdekes témákat, többnyire olyanokat, amik a szerzők (továbbiakban: palytársak) érdeklődési körébe tartozik. Így Forma-1, technikai sportok, zene (különösen rock/metal), közlekedés, politika, humor, játékok lesznek a központi témák. Minden bejegyzés egyéni véleményt takar, a célunk nem az, hogy híradóként üzemeljünk. Mint ilyen, szívesen várjuk a véleményeket, kommenteket bárkitől, nemtől, kortól, felekezeti és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül.

Egyelőre ennyit. Mindenkinek jó szórakozást!

Üdvözlettel,
Marky
snecy
TNándi