2009. március 30., hétfő

Legenda született

Csodák márpedig vannak! A tavaly év végén csúfosan távozó Honda csapat hátrahagyott egy félkész versenyautót, amelyet már 2008 elején egy radikális konstrukciónak neveztek, amivel majd a vb-címért fognak küzdeni. nevetséges volt? Igen. Elnézve, hogy a Honda az utolsó két évben a vb-tabella pontszerzőinek legvégén kullogott.

Ezt követően jött a szappanopera arról, hogy ki lesz az új tulajdonos. Előbb jött a PSA, majd a Dave Richards vezette Prodrive, a Virgin, Carlos Slim mexikói milliárdos, stb. Végül aztán "házon belül" kötöttek üzletet, és Ross Brawn lett az új tulajdonos.

Igen ám, de a szezon lassan elkezdődik, és még nulla teszttapasztalatuk van az új autóval, arról nem is beszélve, hogy motor sincs az autóban. Itt kezdődött az újabb felvonás.
Szóba jött a Ferrari, Ross Brawn jó kapcsolatainak hála. Miután ez meghiúsult, felmerült az is, hogy a Honda mégis marad. Rövid életű elképzelés volt, máris a helyébe jött a Cosworth, amely gyár a jövő évtől olcsó motorokat fog kínálni a csapatoknak. Végül aztán kilyukadtak a Mercedesnél.

Van autó, van motor, vannak pilóták. Rubens Barrichello az utolsó pillanatban kapott még egy esélyt, csalódást okozva azoknak, akik Bruno Senna debütálását várták. A BrawnGP meg is kezdte a tesztelést.

És elkezdődött a meglepetések sorozata. Az első teszten a negyedik helyet szerezte meg Button, ami már eleve bravúros volt egy szinte null kilométeres autótól. Majd sorozatban jöttek a győzelmek, majd az óvások.

Tudniillik a Brawn GP egy olyan diffúzort használ, amelyet a szabály nem tilt, bár nem is támogat. Amolyan "kiskapu", ahogy mondani szokták. Utólagosan a diffúzort (amelyet a Williams és a Toyota is használ) engedélyezték, és az is kiderült, hogy a jobb létre szenderült Super Aguri egykori mérnöke álmodta meg.


Az első futamot mindenki feszülten várta, és láss csodát, a Brawn GP nem altatott, megszerezte az első sort, majd 1-2-es győzelmet szerzett. Hozzáteszem, ehhez kellett Kubica sekfelysége is.

Lássuk be, ezzel legenda született, bármennyire is használt nekik a vitatott diffúzor!



És most valami egészen más! Bár nem vagyok babonás, és nem hiszek a számmisztikában sem, történnek érdekes dolgok.
Igen, a tó olyan, mint egy pénisz.
Egyrészt ugye itt van az ausztrál átok. Ez annyit tesz, hogy aki megnyeri az első futamot, amelyik már egy jó ideje az Ausztrál Nagydíj, az balszerencsés lesz az évben. Ilyet már láthattunk 2003-ban Coulthard-, és 2005-ben Fisichella által.
De van egy "pozitív átok" is, mely szerint az első nagydíj győztese az év végén bajnok lesz. Ez főként Michael Schumacherre igaz.
A harmadik lehetőség az, hogy mindkét "átok" érvényesül, és a pilóta az ausztrál gp-t megnyerő pilóta év folyamán gyakran balszerencsés lesz, bár a vb-t megnyeri. Ilyet produkált Kimi Räikkönen 2007-ben, és Lewis Hamilton 2008-ban.
1996 óta rendezik meg Ausztráliában az első nagydíjat, leszámítva egy évet. Lássuk, évről évre hogyan alakult a nagydíjgyőztesek sorsa!

1996: Damon Hill nyer, bár a pole pozícióban az első versenyén résztvevő Jacques Villeneuve, aki 4 kör híján megnyeri a versenyt. Az év bajnoka szintén Hill, akinek a csapattársán kívül nem volt ellenfele. Érvényesül a pozitív átok.

1997: David Coulthard nyer, aki ebben az évben 17 futamból csupán 6 futamon szerez pontot. Érvényesül a negatív átok.

1998: Mika Häkkinen nyeri az ausztráliai versenyt, az év végén kereken 100 ponttal világbajnok lesz. Legnagyobb riválisa a 86 záró ponttal záró Michael Schumacher volt. Érvényesül a pozitív átok.

1999: Eddie Irvine megnyeri első futamát. Az év végén két ponttal kap ki Mika Häkkinentől. Ebben az évben szenvedett lábtörést Michael Schumacher, ezzel óriási lehetőség hullott Irvine ölébe. Végül pont Schumi fosztotta meg az esélytől, hogy vb legyen; hisz, bár megtehette volna, nem előzte meg az évadzáró futamon Häkkinent. Érvényesült a pozitív, és a negatív átok egyaránt.

2000: Schumacher megkezdi 5 évig tartó vb-sorozatát. 7 győzelem, 3 további dobogó. Érvényesül a pozitív átok.

2001: Ismét Schumacher nyeri az évadnyitót, és a vb-t egyaránt. Ismét a pozitív átok igazolódott.

2002: Schumacher nyer, aki az összes futamot a dobogón zárta (!) abban az évben. Pozitív átok. Már akinek persze :D

2003: Coulthardot másodjára éri utol az ausztrál átok. A kezdő futamot megnyeri, az év többi részében pechsorozat jellemzi. A bajnokság 7. helyén zár, míg csapattársa, Kimi Räikkönen egyetlen győzelemmel az utolsó futamig harcban volt Michael Schumacherrel.

2004: Schumacher utolsó világbajnoki éve, 13. Győzelemmel. Pozitív átok.

2005: Az egyik legemlékezetesebb év számomra, legalábbis az átok kapcsán. Személyes kedvenceim egyike, Giancarlo Fisichella győzedelmeskedett óriási fölénnyel, ám az év további részében cserben hagyta mind a technika, mind a szerencse. Az egyik legbrutálisabb negatív átok.

2006: Az év a bahreini nagydíjjal kezdődik, így ez az év nem játszik. Egyébkéne Alonso nyeri, aki második vb-címét szerzi meg az év végén, bár sokkal nehezebb körülmények között, mint 2005-ben. Ha úgy vesszük, pozitív, és negatív átok is érvényesült.

2007: Az egyik legpocsékabb futam, amit 11 év alatt láttam. Räikkönen győzött, majd az év során balszerencsés volt, az utolsó futamon visont (vitatható körülmények között) bajnok lett. Pozitív, és negatív átok együttesen érvényesül.

2008: Lewis Hamilton szenzációs győzelmet arat, majd az év végén több peches momentumot él át (pl. Kanada, Japán), az év végén viszont bajnok lesz. Kísértetiesen hasonlít az év - az átok szempontjából - az előző évre.

2009: A Brawn GP a 2002 / 2004-es Ferrarikat idéző gyorsasággal vesznek részt a futamon. Az első futamukon! Jenson Button fantasztikus győzelmet szerez, az év további része még nem ismert. Bízok a pozitív átokban, de tartok a negatívtól.


A babonáknak még itt nincs vége, ugyanis hazai pályánkhoz, a Hungaroringhez is kötődik egy mítosz.
1993-ban (köszönöm a javítást!) Damon Hill itt szerezte meg élete első győzelmét, majd 1996-ban világbajnok lett.
2003-ban Fernando Alonso szerezte meg első győzelmét, majd 2005-ben megszerezte első vb-címét, és 2006-ban a másodikat.
2006-ban, az évtized versenyének tartott Magyar Nagydíjon Jenson Button nem hétköznapi körülmények között nyerte meg első nagydíját. Jenson 113. nagydíján szerzett elsőséget, ami a negatív rekordok egyike. Most viszont egy vb-képesnek tűnő autóban ül.
2008-ban 3 körrel a vége előtt elfüstölt Felipe Massa autója, ami a bajnoki címébe is belekerült később. Haikki Kovalainen megszerzi első győzelmét. Na és? Ami azt illeti, nem lehet kijelenteni, hogy nem igazolódhat tovább a Hungaroring mítosza. Kellő mázlival lehet bajnok, két honfitársának már sikerült.


Végül két szembeötlő hasonlóság Button, és két további brit versenyző között:
- Nigel Mansell a 13. idényében lett bajnok, több sikeres év után. Buttonnak ez a 10. évadja, és a kezdetből arra lehet következtetni, hogy jó esélye van a bajnoki címre. Jensonnak szintén volt két sikeres éve, bár győzelemmel csak az egyik szolgált, 2006. 2004-ben tízszer állt dobogón.
- Jenson Button brit állampolgár. Autója Mercedes motorral működik, rajtszáma a 22-es. Tavaly Lewis Hamilton ugyanezen paraméterek mellett lett világbajnok.


Persze nem szabad előre inni a medve bőrére, de örülnék, ha végre világbajnok lenne az a pilóta, aki 2004-ben megszüntette a Ferrari-drukker korszakomat.

2009. március 25., szerda

Ősellenségek: Mario és Sonic

Az ifjúkorom jókora részét videójátékokkal töltöttem el, és szerintem nem is vagyok egyedül. No persze arra azért vigyáztam, hogy ne a gép / tévé előtti gubbasztás határozza meg az életmódomat.
Amikor a tízes éveimbe ('95 után) beléptem, nagy keletje volt a videójátékoknak. Nem volt olyan piac, ahol ne tornyosultak volna a sárga kazetták, és ne árulták volna ugyanazt a Nintendo-hamisítványt, számtalan formájában.
A Sega Mega Drive I-től, a II-n át, egészen a Playstation I-ig mindenféle konzol alakját képesek voltak felvenni. Maga az alapgép 3-4000 Forintot kóstált, a játékok ára változó volt; 400-tól 3000 Forintig szinte bármilyen NES-es játékot megkaphattunk.
Természetes, hogy Super Mario az első számú kedvencünké vált.

Igen ám, de az irigység mindig is bennünk lakozott. Nekem például nagy álmom volt egy Sega Mega Drive II, ami akkoriban 30.000 Forintba került; tehát a hamis NES tízszeresébe. A szenvedély oka pedig nem volt más, mint Sonic, a SÜN.
Hát lássuk, ki is ez a két szereplő; kik azok, akik végig rivalizálták az 1990-es éveket!


Előbb Mario látta meg a napvilágot; 1981-ben debütált a Donkey Kong nevezetű játékban, bár akkoriban még Jumpman névre hallgatott. A játék egyébként osztatlan sikert aratott, megjelent árkád gépeken, és videó-konzolokon egyaránt. Nem is egyen. Testvére, Luigi, 1983-ban bukkant fel először, a Mario Bros. nevezetű játékban.

A fordulópont 1985 volt, amikor kijött a Super Mario Bros. Innentől kezdve Mario a Nintendo első számú kabalaembere, és egy unalmas vízvezeték-szerelőből egy kalandjáték-legenda főhőse lett.


Sonic, a SÜN később, 1991-ben jelent meg először, a Sega Master System elnevezésű konzolján. 1992-ben, amikor kijött a sorozat második része (egy újabb konzolra, a Mega Drive-ra), már Mario első számú ellenségének számított, amit tetézett az 1993-ban indult Sonic rajzfilmsorozat.

Igen, így nézett ki a "klasszikus" Sonic, azóta elég sokat fogyott, és már nem is ugyanaz, ami anno a kedvenc figurámmá vált.

Az új évezredben alábbhagyott az érdeklődésem a videójátékokat illetően. Erre még rátett egy lapáttal a Sega megszűnése. Ma már csak három gyártó uralja a konzol-piacot: a Nintendo, a Sony, és a Microsoft. Sokkal jobban szerettem a régi időket. Tömérdek játék, és tömérdek konzol volt; más kérdés, hogy ezek közül csak a "zsibis" Nintendót tudtam megengedni magamnak. Teljesen más játékok készültek. Oké, persze, ott volt a Mortal Kombat, mint véres játék, de még az sem fogható a maiakhoz.


De térjünk vissza Marióhoz, és Sonichoz! Nehéz volt dönteni, melyik volt nagyobb kedvenc. Mario hátránya az volt, hogy a zsibis Nintendóra csak az SMB1 jutott, így nem ismertem meg a többi részt, miközben a Sega játéktermében minden Sonic játékot ki tudtam próbálni.
Most viszont eljött az emulátorok korszaka, ami még praktikusabb is, több szempontból. Mai fejjel már könnyebb dönteni. Vagy mégsem?

Míg a grafikában, és az akció dús környezetben egyértelműen Sonic a nyerő, addig a zene, a játékmenet, és a karakterek bősége Mario felé billenti a mérleg nyelvét.

Miután a Sega bedobta a törülközőt, Sonic több helyen is próbált menedékre lelni. Korábban a Playstation adott ki sonicos játékokat, később viszont váratlan fordulat történt:
A 2008-as Olimpia tiszteletére Mario és Sonic egy, és ugyanazon játékban kapott helyet. Természetesen a Nintendónál. Így történt, hogy a digó vízvezeték-szerelő, és a SÜN elásták a csatabárdot.


Aki azt hiszi, hogy a közelmúlt politikai, és közéleti eseményei miatt emeltem ki mindig a SÜN szót, annak igaza van!

2009. március 21., szombat

Utolsó felvonás

A 2002 óta tartó, Nemzetrombolás című szappanoperánk új fordulatot dobott be. Nem csoda, hiszen a nézettségi adatok rohamosan csökkentek, a konkurens Országmegmentés sorozat pedig egyre több nézőt csal a készülékek elé.
A Nemzetrombolás sok mindennel próbálkozott, hogy visszacsalogassa az elkóborolt nézőket. Főszereplőváltás, megható vallomások, hisztériakeltés, látszat-szakítás, szerelmi háromszögek. A nagy költségvetés, és az emellé felvett marketing-hitelek viszont nem hozták a várt nézettségjavulást. Ilyenkor általában a főszereplő halála szokott következni, de mivel ez nem egy ostoba sorozat, hanem maga a valóság, így újabb főszereplőváltás következik.

A jelenlegi főszereplő nem távozik a sorozatból, de ezentúl csak mellékszereplőként követhetjük nyomon az alakítását; míg az új sztár kiléte egyelőre ismeretlen.

Szemfüles olvasóink minden bizonnyal észrevették, hogy az MSZP-SZDSZ kormányzásról írok, ugyanis a mai tisztújító kongresszuson, amit nem mellékesen egy számukra emlékezetes napon rendeztek, első látásra furcsának ható események történtek.

Gyurcsány Ferenc felajánlotta a lemondását!
Teszi mindezt azért, mert 5 éves regnálása után rájött: az egész politikája elcseszett volt. Még arra is sikerült rájönni, hogy a hősies, szenvedélyes igazságbeszéde tett be legjobban a saját, és pártja által fémjelzett nemzetfejlesztő reformprogramjának.


A naivabb szavazópolgárok most azt hihetnék, hogy Gyurcsány megbukott, az MSZP végre rájött, hogy kígyót melengetett a keblén, gyorsan megválik tőle, és egy valódi hazafit ültet a helyére, aki majd hipp-hopp rendbe teszi az ország anyagi hátterét, és a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében végre megújulhat ez a kurva ország.


Az okosabb szavazópolgárok viszont rájöhetnek, hogy nem oszt, nem szoroz, ki a miniszterelnök.
Amíg az MSZP-SZDSZ-MDF rezsim uralkodik, folytatódni fog a totális szellemi, erkölcsi, és gazdasági leépítés. Egy valamit azonban ők is nagyon jól tudnak: az átlagos szavazó hülye.

Emlékszik még valaki a 2002, és 2004 közötti időszakra, Medgyessy-kormány címszó alatt? Igen? Akkor Ön, Kedves Olvasó, az intelligensebb szavazók közé tartozik. A többség viszont már 2006-ban sem emlékezett rá, ugyanis bedőlt a főszereplőváltásnak, és Gyurcsány révén újabb országgyűlési választási sikerhez jutott az MSZP, és az SZDSZ. Mindemellett az újraválasztott kormányfő, miután visszahozta a szarból a kormányzást (sic!), növekvő népszerűségnek örvendett (bár nem sokáig).

Nem nehéz tehát kitalálni, miért ajánlotta fel Gyurcsány a lemondását, és miért pont most. Két fontos választás közeleg, az MSZP népszerűsége egyre alacsonyabb (bár még így is túl sok), logikus tehát, hogy újabb be kell valamit dobni a népnek, ha már az ál-szakítás az SZDSZ-szel; valamint az antiszemita-, és fasiszta kártyák nem hoztak sikert.

Mindezek után jöhet a régi lemez: látszólagos megújulás, színlelt bűnbánás, meghamisított gazdasági statisztikák, bődületes hazugságok, majd választási "siker".
És mi lehetne annál nagyobb siker, mint megakadályozni a jobboldal 2/3-os győzelmét?

2009. március 18., szerda

TV2: úton a világmegváltás felé

Olcsó, költséghatékony műsorkínálat, ötlettelenség. Sajnos a politikában oly népszerű irányzat, a "Hogyan ne csináljunk jól valamit. Nyereségesen"-vonulat egy az egyben táptalajra talált a médiában is. És láthatjuk: működik, sőt.
Elsősorban az egyik "kedvenc" kereskedelmi csatornáról szólna ez a rövid elmélkedés, és mivel retekklubbot egyátalán nem nézek, könnyen a tudatotokba villanhat, hogy a TelAviv-2 lesz a mostani megemlékezés tárgya. Egyszerűen fenomenális, milyen eredeti műsorkínálattal rendelkezik ez a mérhetetlenül liberális, toleráns, fajvédő, elfogultan balos, gyurcsányiszta csatorna! Újabban a szexuális szokások rejtelmeibe vezetik be a tudatlan, 7 órakkor még nem az ágyban fekvő gyerkőcöket. A Mr és Mrs nyíltan, szakértők bevonásával taglalja, melyik sztár kezdeményez szexiális együttlétet veszekedés után, kinek a kutyája szeretne mindenáron beszállni az aktusba...és sorolhatnám. Rendkívül tudományos. S nézettségben veri is a retkes Széfet.
A 12 éven aluli kölykök csak is nagykorú felügyelete mellett követhetik nyomon Korda György, Balázs Klári, Nacsa Olivér és megannyi bulvárszereplő elsősorban szórakoztató, másodrészt pikáns kalandjait a kvízműsor műanyag berkein belül. Este 7 órai kezdettel. Persze jogosan mondhatnák a szülők, hogy még így is kevesebb dolgot kell elmagyarázniuk a kevésbé tapasztalt, ám annál több szexuális ingert észlelő gyermekeik számára, mint ha pl az Aktív előtt kéne taglalniuk, hogy a szilikonszájú néni vajon miért mutogatja a frissen műtött melleit, és miért nyalogatják egymást a fotósok látószögében fekvő pucér modellek.
Az új sztárműsor behozatalával ugyanis a gyerekek már 5 óra környékén megnézhetik a pornográf behatásokban gazdag bulvármagazint, ekkor még a legtöbb szülő nem ért haza a munkából. Szóval a kedves TV2 megkíméli őket az esetlegesen kínos, szülő-gyerek egymás mellett üléstől, amikor szép kerek melleket sugároz a TV.
Na jó kicsit nagyon eltértem a valódi témától. Igazából az igényességről, a változatosságról és nem az erkölcsi támpontról szeretnék beszélni. A Mr. és Mrs., a pókersztrár, a Joshi Barát és a már-már koros Hal a tortán mind mind az Aktív kiegészítő műsorai, ahogy régebben a Favorit volt. Hogy miért is? Mert szegény sztrájainkkal az ég világon nem történik semmi, és ugye azt kurvanehéz érdekesen, szaftosan feltálalni az ingerekre kiéhezett, ámbár a sztárkultusz és bulvárseggségek világában rendesen felpuhult nézők számára. Ezért a kiegészítő műsorok mibenléte, hogy témát szolgáltassanak, néha öncélúan a közvetlen nézettségért, néha pedig más műsorok témaadójaként. A legtöbb TV-show ugyanazokhoz az általában velük szerződésben lévő hírességekhez nyúl, mint eszközökhöz. Mondhatni mindenki jól jár. A TV társaságnak nem kell komoly kreatív energiákat és mégkomolyabb pénzeket fordítania különféle programokhoz. A sztárok ingyen reklámozhatják magukat, mintegy fennmaradván a mai posványos média züllött felszínén. Mi nézők pedig azért járunk kiváltképp jól, mert halálra szórakozhatjuk magunkat.

2009. március 17., kedd

Totalitarizmus

Mindenek előtt megmagyaráznám a címet.
A szó jelentése: önkényuralom. A diktatúrához kötődik, annak is a szigorúbb fajtájához. Mielőtt lelőném a poént, gyorsan felsorolom a jellemző tulajdonságait:

  • Nem tűri a nyilvános ellenzéki tevékenységet (!)
  • Beleszól a polgárok magánéletébe
  • Ráerőlteti saját gondolkodásmódját a polgárokra (!)
  • Megpróbálja szabályozni az emberek véleményét (!)
  • Egypártrendszert vezet be
  • Manipulálja a kommunikációt, kisajátítja a médiát (!)
  • Uralma alatt tartja a rendőrséget, általuk terrorizálja a népet (!)
  • Börtönnel, kínzással torolja meg az ellenzéki gondolkodást (!)

Ezeken kívül, természetesen, tengernyi jellemzője van. Sajnos az emberiség sok ilyen rendszert átélt. Ilyen pl. a hitleri, a sztálini, vagy a husszeini önkényuralom.


Valóban nem azért hoztam szóba ezt az eszmerendszert, mert a múlt sötét diktatúráiról kívánok bejegyzést írni, csupán elgondolkodtató, miért van gyanúsan sok közös vonás a totalitarizmus, és a jelenkori "demokrácia" között?

A totalitárius rendszer nem tűri az ellenzéki tevékenységeket. Talán ezért történhet meg szeretett hazánkban, hogy egy transzparensért rendőrök kötnek bele az emberbe, vagy hogy egy (elvileg) nyilvános rendezvényre egy csavar, egy sál, vagy egy cumisüveg (!) miatt nem engedik be az embert. Ugyanez igaz a palackozott üdítőitalokra; tudni illik a kupakot le lehet csavarni az üvegről, és a védtelen politikusok felé lehet dobni. Alig várom, hogy ez is bekerüljön a Btk-ba, elvégre lehet, hogy nagyobb fájdalmat is képes okozni, mint egy papírgalacsin.

A totalitárius rendszer ráerőlteti a saját ideológiáját a népre. Nem akarsz vizitdíjat fizetni az (egyébként eleve magas) egészségügyi járulék mellé? Szocialista vagy! Szeretnél a saját hazádban élni, dolgozni, építkezni, családot alapítani? Nem vagy elég mobilis! Zavar, hogy a szerelem helyét átveszi az érzelem nélküli, mű, érdekszexualitás? Prűd vagy! Nem akarod, hogy fényes nappal; közszeméremsértő-, és vallásgyalázó módon vonuljanak magukat homoszexuálisnak nevező aberráltak? Látens buzi vagy! Eleged van abból, hogy a békés lakosságot deviáns bűnözők (nagyrészt cigányok) terrorizálják? Fasiszta vagy! Igazságtalannak tartod a legálisan működő kizsákmányoló vállalatokat, és azt, hogy az "haveri körön" kívül rekedteknek nincs lehetősége a boldogulásra? Antiszemita vagy! Itt tartunk.

A totalitárius rendszer kisajátítja a médiát. "Magyar" ATV, Klubrádió, RTL Klub, TV2, Népszabadság, Népszava, 168 Óra, Budapest TV, Index.hu, stb. Ők szabadon terjeszthetik a balliberális eszméket, míg a csekély ellenzéki média (Hír TV, Echo TV, Lánchíd Rádió, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap) örüljön, hogy megvannak! Sőt, ahányszor nem tetszik valami, kezdeményezni kell a betiltását, a támogatások megvonását, a bojkottálást a közintézményekből - mondja ezt egy magát szabadelvűnek valló banda.

A totalitárius rendszer az uralma alatt tartja a Rendőrséget, és terrorizálja a lakosságot. 2006. október 23. 2009. március 15. E két dátum között nem egy alkalom volt, ahol a rendőrség jogszerűtlenül bánt el. Brutális tömegoszlatás, még brutális vallatások, valótlan vádak, indokolatlan fogva tartás. Mind csak azért, mert nem az ő politikájukat követed. Miért van az, hogy egy Árpád-sávos zászló elő tudja csalogatni a rendőröket a bokorból, míg egy brutális gyilkosság nem - kivéve ha roma az áldozat? Csak nem az állami befolyás miatt? Szerintem igen. Miért van az, hogy vannak érdemes, és érdemtelen polgárok, akik kapnak rendőri ellátást, és akik nem? Miért kell elhallgatni cigánybűnözést, miért kell szétverni egy pártrendezvényen részt vett tömeget, miért nem érdemel mindenki ugyan akkora védelmet?


Ez csak néhány közös pont. Itt tartunk ma, egy állítólagos rendszerváltás után 20 évvel.
Megmaradtak a kőkemény totalitárius eszmék; a kommunista elit azonban átvedlett, liberális köntöst vett fel.
És nem is ez a legszörnyűbb. Az előbb említett elit úgy akarja visszahozni a totalitárius eszméket, hogy liberális csomagolásba helyezi; a békés, toleráns, szolidáris társadalom lételemeként tálalják. És sajnos van, aki ezeket el is hiszi.

Hát persze; valószínűleg azért romlik a közbiztonság, a közerkölcs, az életszínvonal; azért tették tönkre az alsó osztály (első sorban a cigányság) életét, és azért lehetetlenítik el a jövő generációinak életét, mert marhára szolidárisak. Igen, igen.

2009. március 13., péntek

Identitástudat: a biztos pont

Még mielőtt belekezdenék a mondandóm hosszú kifejtegetésébe, fontos említést tennem az íráshoz ötletet adó gondolatébresztő cikkről, melyet az elmúlt percekben rágtam át. Ellenkultúra: Öntagadás? Megfutamodás? Soha!
Igen, alapvetően a magyar identitástudatot több oldalról kikezdő közegről szeretnék írni, vagy valami hasonlatosról. Ugyehát tény, Magyarország ez a több mint 1000 éves fogalomkör most valahol félúton az államcsőd és az ellehetetlenedés között bújik meg. És napról napra súlykolják, hogy itt a vég, nincs tovább, a Titanic elsüllyedt. Főként a médiára célzok ezzel a kijelentéssel. Mert mindannyian tudjuk, hogy a válság egy amúgy sem hálás időszak közepén ért minket, váratlan, mintegy ránk nyitva a WC-n. Senki sem figyelt a leggazdagabb - ámbár külfödön élő - honfitársunk, Soros György évekkel ezelőtti szavaira, hogy jobb lenne rákészülni valahogy minderre.
A dilemma, amit a fent említett cikk is taglal a maga módján: az identitás válsága. Hisz magyarnak lenni mára egyet jelent a borzasztó nemzetközi megítéléssel, a röhejes mentalitással, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, és az élhetetlenséggel. Sajnos nem sajnos. És ez csak az érem egyik oldala, hisz ott a tomboló munkanélküliség, a végtelen hitelállomány, mely 8 millió értéktelen magyar Forintot ró minden állampolgárra, a 2 napos csecsemőtől a 100 éves jubileumát ünneplő kisnyugdíjas öregnéniig bezárólag. Ergo lesz mit törlesztenünk. Egyre többet hallani azokról a bedőlt beruházásokról, melyek valaha az országot felvirágoztató égi áldásként lettek bejelentve (pl. Sedesa Balatonring, Pécs kultúrális főváros..stb). És persze jobb ha nem is említem a hétköznapi, átlagos beruházásokat/felújító munkálatokat. Sorra teszik őket stand by üzemmódra. Beleértve az alapvető létszügségleteinket is érintő közszolgáltatásokat, az egészségügyhöz, oktatáshoz és a közlekedéshez kapcsolódva. Az ország egy álló vonat, ahogy Orbán elvtárs mondaná.
Jogosan vetődik fel hát az emberben, miközben kényelmesen a fotel előtt tesped: "De mit is keresünk még mindig itt? Miért nem adom el a házamat, s próbálok szerencsét az osztrákoknál, horvátoknál, szlovákoknál, vagy akárhol ebben a kurva világban? Miért pont a Föld legszerencsétlenebb országában kellett megszületnem?!"
Egy valamibe nem gondolunk bele úgy isten igazából, azontúl, hogy rengeteg magyar tartja szemelőtt nemzeti érzelmeit, ez a valami pedig a történelem, és annak temérdek útvesztője. Szóval több mint 1000 év...a világ egyik legöregebb állama a miénk. És ha engem kérdeztek, nem véletlen, hogy annyi évszázad után úgy áll itt, mint szikla, melyet hullámok nyaldosnak. Hisz fennmaradtunk. Itt van ez a föld, és még mindig magyar kézben. Ez az igazi kikezdhetetlen identitás! A tatárjárás maga volt az államcsőd, ahogy a török, osztrák, szovjet birodalmakba történő beolvasztás is, no meg persze két világháború is átment rajtunk, mint vesztes államon. Mi mégis túléltük. Tehát egy abszolút helytelen hozzáállás az, ahová ma egyre többen lyukadnak ki, miszerint mi egy pusztulásra ítéltetett nép lennénk. Megnyugtatok mindenkit, jövőnk az mindig is volt, és lesz is a továbbiakban.
Egyszóval, ne hagyjuk, hogy elvegyék azt, ami az egyetlen stabil értékünk, ha úgy tetszik túlélő génünk, immáron ezer akárhány éve. Akár a média, akár a züllesztő politikai elit, akár pedig egyéb bomlasztó társadalmi közegek, rétegek szeretnék is megbontani a magyarságban rejlő erőt, az identitástudatot, úgy se fog egy könnyen sikerülni. Sőt meg merem kockáztatni, hogy lehetetlen.

2009. március 12., csütörtök

Előszezon

Lassan kezdetét veszi a 2009-es Formula-1-világbajnokság. A drasztikus szabálymódosítások - látszólag - teszik a dolgukat; sorra születnek a meglepetések a teszteken - egyszer negítív-, egyszer pozitív értelemben. Persze a teszt az csak teszt.

Ismerkedjünk most meg azokkal a csapatokkal, illetve versenyzőkkel, akik az idei évben harcba szállhatnak a bajnoki címért!

McLaren Mercedes (MP4-24)
Versenyzők: Lewis Hamilton, Heikki Kovalainen

A téli tesztsorozat eddigi negatív meglepetése; a legtöbb edzésen rendszerint a hátsó fertályon tartózkodtak, gyakran a legutolsó helyen. Egyesek már örvendeznek, hogy visszacsúsznak a középmezőnybe, és Hamiltonnak végre küszködnie kell 1-2 pontért.
Kétségtelen, hogy sokaknak ez a vágyuk, de megjegyezném, hogy a Renault is elég gyengécskén kezdte a teszteket az új autóval, amely azóta (az új aerodinamikai csomaggal) egész szép köröket fut. A McLaren csapatnak az információk szerint a hátsó szárnnyal adódnak problémái. S bár nem hiszem, hogy tragikus évad elé néznek, azt is kétlem, hogy csak "altatnak" a teszt során.


Ferrari (F60)
Versenyzők: Kimi Räikkönen, Felipe Massa

Nagy port kavart, amikor az új autóról hamar kiderült, hogy szabálytalan; ugyanis a kipufogók az idei szabályok szerint nem "lóghatnak ki" a karosszériából. Később hivatalos forrásokból megerősítették, hogy a teszteken (figyelem!) nem kötelező szabályos autóval részt venni. Persze más kérdés, mi történt volna, ha a McLaren, vagy a BMW jött volna elő egy szabálytalan autóval.
Sokan azt várják, hogy az idei évben Kimi revánsot vesz Hamiltonon. Hát, nem tudom. Massát erre esélyesebbnek tartom, aki, bár a népszerű finn előtt végzett a pontversenyben, a nagyobb rajtszámot kapta. Elgondolkodtató...
Még egy érdekesség: a KERS idei bevezetése miatt több versenyző kényszerült fogyókúrázni. Kimi emellett azt is a fejébe vette, hogy lemond az alkoholról. Erre bizony kíváncsi leszek; a hír szenzációértéke kb. annyi, mint ha Popeye mondana le a spenótról.


BMW (F1.09)
Versenyzők: Robert Kubica, Nick Heidfeld

A tavalyi esztendő "harmadik ereje". Robert Kubica pontegyenlőséggel ugyan, de "csak" a vb 4. helyéig jutott. Az utolsó futami harcban volt a dobogós helyért, sőt, egy darabig bajnoki esélyes is volt. Lehet, hogy ez volt későbbi bukásának az oka, ugyanis többször hagyták el a száját irritáló megjegyzések, első sorban a csapata irányába, akik nem kis bravúrt vittek végbe egész évben.
Kubicáról talán elég is ennyi; bár még annyit hozzátennék, hogy az idei évben ismét Heidfeldet tartom esélyesebbnek a több pont bezsebelésére.


Renault (R29)
Versenyzők: Fernando Alonso, Nelsihno Piquet

Az egyik legnagyobb kérdőjel - legalábbis számomra. Tavaly ugye botrányos kezdés után fokozatosan vált élmenővé az R28-as modell. Persze ez Fernando Alonsóra vonatkozik, Piquet nem igazán hozta az elvárt szintet. Az idei modell bár szebb az előzőnél, rosszul kezdte a teszteket, majd az új aero-csomagnak köszönhetően magukhoz tértek.
Bár nem feltétlen jó a szezon előtt fogadásba bocsátkozni, le merem fogadni, hogy Alonso esélyes lehet a 3. bajnoki címére. Piquet pedig arra, hogy kitegyék.


Toyota (TF 109)
Versenyzők: Jarno Trulli, Timo Glock

Megszokhattuk, hogy a Toyota minden évben csodát vár csapatától, ami végül elmarad. A csapat, amelyik hetedik évét kezdi az F1-ben, még nem aratott győzelmet. Persze vannak más ilyen csapatok is, sőt, sokkal hosszabb életű csapatok is voltak; a Minardi pl. még a dobogóra se kúszta fel magát 20 év alatt. A különbség csupán annyi, hogy a Minardi egy kiscsapat volt, míg a Toyota a világ legnagyobb autógyára. Arra nem mernék fogadást kötni, hogy születik-e győzelem az idén, de azt gyanítom, hogyha nem, akkor előbb-utóbb a Honda sorsára jutnak.


Scuderia Toro Rosso (STR4)
Versenyzők: Sébastien Buemi, Sébastien Bourdais

A Minardi-utód "kiscsapat", amelyet régebben csaló geciek >:c jelzővel illettem, tavaly - kis túlzással - élcsapattá lépett elő. A korábban az antipátiámnak örvendő alakulat, miután leigazolta Sebastian Vettelt, egyre inkább vált közkedvelt csapattá vált. Külön érdekesség, hogy Vettel távozássa után is maradtak a Sebestyén nevű pilótáknál, bár Bourdais alatt eléggé rezgett a léc. Takuma Satót sokáig emlegették, mint lehetséges pilótát, és magával hozta volna a Honda motorokat. Te mint tudjuk, a Honda idő közben kilépett, így beérték a tavaly szerződtetett Bourdais-val, aki nem igazán tudta megmutatni, mit is tud valójában. Talán idén megtetehi, de azt borítékolni merem, hogy tavaly először, és utoljára végeztek az anyacsapat, a Red Bull Racing előtt.


Red Bull Racing (RB5)

Versenyzők: Mark Webber, Sebastian Vettel

Úgy néz ki, minden adott egy jó szereplésre. Ferrari motor, egy óriási névadó szponzor, Adrian Newey, és persze Vettel. Még azt sem tartom kizártnak, hogy Vettel vb-aspiráns lesz. Főleg a tavalyi szenzációs olasz futama után. Már csak az a kérdés, hogyan jönnek ki Webberrel, különösen, miután 2007-ben élete legjobb eredményétől fosztotta meg.


Williams (FW 31)

Versenyzők: Nico Rosberg, Kazuki Nakajima

Az egykoron szebb napokat is megélő csapat (ne feledjük, ez a csapat a második legtöbb konstruktőri vb-címmel rendelkezik) évek óta hanyatlik, és úgy látszik, a felemelkedéshez még Nico Rosberg is kevés. Jómagam nem is várok drasztikus javulást, amíg nem rendelkeznek gyári támogatással. Okosabb lett volna anno a Cosworth motoroknál maradni, bár kétségtelen, a megbízhatósággal volt némi gikszer.


Brawn GP (BGP 001)

Versenyzők: Rubens Barrichello, Jenson Button

A csapat, amelynek sorsán hónapokig izgulhattunk, végül megmenekült. Mondhatni az utolsó pillanatban. A Honda kivonulása sokkolta a közvéleményt, pláne, miután a tavalyi (és tavaly előtti) év gyötrelmes futamokat azzal magyarázták, hogy a 2009-es autójukon dolgoznak.
Talán lehet benne valami; hiszen az első pályára lépéskor jó eredményt hoztak, és azóta egy-két edzést meg is nyertek.
Ez a festés minden esetre a Super Aguri első festésére emlékeztet, csak az ugye piros volt. Az egyetlen csapat, amelyik fluoreszkáló festéket használt, így, ha marad a festés jellege, áramszünet esetén legalább lesz két autó, amit látni fogunk.
Ami a teljesítményt illeti, valami olyasmit várok, mint a tavalyi STR-től.


Force India (VJM 02)

Versenyzők: Adrian Sutil, Giancarli Fisichella

Az indiai zászló színeiben pompázó autó a másik nagy kérdőjel számomra, ugyanis a tavalyi évvel ellentétben idén egy nagy cég támogatásának élvezői, mégpedig a McLaren-é.
Mercedes motor, Mclaren felfüggesztés, váltó, és KERS.
És persze két pilóta. Az egyikük (aki számomra megmagyarázhatatlan módon a nagyobb rajtszámot kapta) korábban a McLarennel is összefüggésben volt, Alonso távozása után. A másikuk pedig tipikusan az a pilóta, aki rossz helyen van rossz időben. Nagy kérdés még a csapatmunka, hiszen tavaly 2-3 jó eredménytől fosztották meg magukat csupán azért, mert a boxban szerencsétlenkedtek. Mindegyik esetben Fisichellával toltak ki.



Itt a vége. Ennyi tehát a 2009-es F1 szezon felhozatala. Remélhetőleg egy izgalmas, és szoros szezon lesz, telis tele meglepetésekkel. Egyelőre tahát jó dolognak tűnik a szabályok átírása, bár több forrás is arra enged következtetni, hogy a KERS felesleges. Magam sem értem, hogy a költségcsökkentés ideológiájába hogyan fér be egy ilyen méregdrága, és nem utolsó sorban veszélyes eszköz kifejlesztése.

2009. március 9., hétfő

Nemzetünk Barátai II: A Lengyelek

Az előző részben már bemutattam egyet azon ritka nemzet közül, amelyek a magyarokkal jó viszonyt ápolnak. Akkor az örményeket mutattam be, a most bemutatásra kerülő néppel azonban köztudott, hogy jó a viszonyunk. Ők a lengyelek.

Ki ne hallotta volna a mondást, hogy "Lengyel, s Magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát"? Igaz, az idő haladtával megjelent ennek egy újabb verziója: "Magyar, Lengyel, két jó haver, együtt harcol, együtt vedel".
Mi tagadás, magam is tapasztaltam, hogy mindkét nemzetet szoros érzelmi szálak kötik az alkoholhoz.

Történelmi lengyel-magyar kapcsolatok

A jó szomszédi viszony a XIV. században kezdődött, bár korábban is voltak közös történelmi események, amelyek közrejátszottak a barátság kialakulásában. Géza Fejedelem második felesége (Adelajda) például egy lengyel fejedelem leánya volt. Vannak feltételezések, melyek szerint Szent István anyja is ő, de erre nincsenek bizonyítékok.
István halála után I. Péter királyunk ellen András, Béla, és Levente hercegek puccsot szerveztek, Lengyelországban kerestek hozzá segítséget. Ez végül sikerült is, és I. András került a trónra. Testvérének, I. Bélának, aki Andrást követte a trónon, szintén lengyel felesége volt (Rycheza). Bélának mindkét fia király lett; Géza és László, utóbbit Szent László-ként ismerjük, nem mellékesen Lengyelországban született. Utóbbiért egyébként a magyarországi lengyelség védőszentjének is szokták tartani.
Károly Róbert magyar-, és Ulászló lengyel király szoros szövetséget kötött, mely később ahhoz vezetett, hogy Róbert elvette feleségül Ulászló lányát.

A teljesség hiánya nélkül itt abba is hagyom, hiszen a történelmünket szinte végig kíséri a jó lengyel-magyar kapcsolat.

"Közös" történelmi személyek

Báthory István, aki erdélyi fejedelemként (is) ismert, 1576-tól Lengyelország királya.
Az 1848/49-es forradalomból megismert Bem József lengyel származású. Egy másik, szintén lengyel származású tábornok is részt vett a forradalomban, bár ő kevésbé ismert: Dembinszky Henrik.
Egy kutatás szerint a lengyel-magyar barátságnak nem csak történelmi, hanem genetikai okai is vannak; mindkét népben megtalálható egy R1a1 típusú kromoszóma, amelyből arra következtettek, hogy mintegy 10.000 évvel ezelőtt a két népnek volt közös őse.
Mindez erősen rácáfol a mongoloid-elméletre, amelyet egyesek (főleg Ján Slota) ráfognak a magyarokra.

Hasonló történelem, hasonló jelen

Lengyelország és Magyarország a XX. századi történelemben is mutatott párhuzamot.
Egyrészt mindkét országot érintette a trianoni döntés; bár Lengyelország szerencsésebben járt, ők kaptak területet, mégpedig Poroszország jókora darabját. Ez egyébként a mai napig tüske a németek szemében.
Mindkét ország ugyanúgy megsínylette a szocialista rendszert, habár, mint a legtöbb ex-szocialista (vagy éppen kommunista) államban, sikerült valódi rendszerváltást végrehajtani.

Talán nem ártana felfrissíteni az emlékeket, és tanulni lengyel barátainktól.
A bejegyzést pedig zárja a lengyel himnusz!

2009. március 6., péntek

16

Választójogot szeretne kiharcolni a 16 éven felülieknek az Ifjúsági Konzervatív Unió. A szervezet tagjai szerint ez a korosztály már elég érett ahhoz, hogy döntsön saját jövőjéről.

Két dolog jutott eszembe. Egyrészt, hogy ezt legutóbb Ausztriában már meglépték; másrészt hogy engem is érdekelt 16 évesen (sőt, még korábban is) a politika, és szerettem volna szavazni.

És mégsem támogatom az ötletet!
Való igaz, hogy a politikai érdeklődés 18 év alatt megjelenik az emberben. De a szilárd politikai nézetek nem. Persze, mindenki saját magából indul ki. Én sajnos 16-17 évesen (2001-2002) azok körébe tartoztam, akik elhitték, hogy Orbán egyenlő Hitlerrel, a Fidesz egyenlő a nácikkal, a jobboldaliak nyilasok, gyűlölnek minden romát, zsidót, meleget, stb.
Szörnyű korszak volt, igen, még a FIB-ben is tevékenykedtem 2-3 hetet, amikor is benőtt a fejem lágya. 18 éves lettem, és kezdtem megérteni, hogy hogyan mennek a dolgok. Ebben nagy szerepet játszott Medgyessy Péter eltávolítása, akit szimpatikus miniszterelnöknek tartottam. Gyurcsány Ferenc viszont az első pillantástól kezdve egy szélhámosnak tűnt. Később leesett, hogy az egész párt ilyen köpönyegforgató, és átkoztam magam, hogy bedőltem nekik; ezzel együtt örültem, hogy nem szavazhattam.

2004. 19 évesen megkapom az első kopogtatócédulámat, majd az első kampányanyagot is. Na, melyik párttól? Bizony, az SZDSZ-től. Az alábbi állt benne (nem szó szerint): Amennyiben egyetértesz azzal, hogy ne kerüljön börtönbe, aki párszor kipróbálta a marihuánát, szavazz az SZDSZ-re! Nem értettem vele egyet...
Viszont leesett, hogy mekkora szvazóbázist kreálhat magának az SZDSZ az ilyen népzüllesztő elvekkel, és sajnos a kiszemelt réteg a fiatalság.
Hát igen, a 16-17-18-19. életévében sok hülyeséget csinál az ember, mivel még képlékeny, nem kezd kialakulni a felnőtt imázs. Bulizás, ivászat, szex, cigizés, netalántán drogozás. Ezek sajnos megszokottak az érintett korcsoportban, és ezt a politikai pártok is nagyon jól tudják. Pont ezért lenne aljasság megadni a választási lehetőséget egy olyan egyénnek, akit jobban érdekel egy Michelle Wild-os análpornó, mint a családi pótlék adómentessége.

Általánosítani persze nem szabad. Mégis érdekes, vagy inkább mellbevágó, ha statisztikákat nézünk meg az érintett korcsoporttal kapcsolatban.
A cikkben elhangzott, hogy egy 16 évest több területen is felnőttnek tekint a magyar jogrendszer. Igen. Még több területen pedig nem.
Való igaz, hogy az egyén már büntethető (még szerencse, amikor már 9 évesen képesek egyesek testi sértést elkövetni), házasodhat, dolgozhatnak, és magam is 16 évesen kaptam meg a sorkatonai elővizsgálatokra való behívást, bár később megszűnt a sorkatonaság.
Viszont nem fogyaszthatnak alkoholt (hivatalosan), nem dohányozhatnak (hivatalosan), nem szerepelhetnek pornófilmben (még. bár ha az szdsz-en múlik...), nem kérhetnek művi meddővé tételt (még. bár ha az szdsz-en múlik...), és még sorolhatnám. Bár egynémely felsorolt tevékenységet a teljes lakosságra nézve meg kéne tiltani.
Zárójelben megjegyezném, hogy míg egyes vélemények szerint az alkohol és dohány árusításának alsó korhatárát 18-ról 21 évre kellene változtati, addig a középiskolások több, mint 1/3-a dohányzik.


Szó ami szó, elkeserítő, hogy a politika egy újabb manipulálható réteget keres. De nekik legalább nem kell romlott konzerv, vagy lejárt tészta; elég a Cool TV, Kovi "mesterművei", a fogyasztási tilalmat letojó szórakozóhelyek. Kétségtelen persze, hogy vannak, akik normálisan tudnának élni a szavazás jogával. Vannak, csak sajnos kevesen.
A maradék sajnos adna egy esélyt a liberális elveknek, adna egy kegyelemdöfést a neonáci jobboldalnak; hiszen 200.000+1 ember már elég a kisebb katasztrófához.


Végezetül beszéljünk az ötletgazdáról, illetve annak anyapártjáról, az MDF-ről!
Dávid Ibolya pártja 2004. februárjában az alábbiakat nyilatkozta:
Az MDF tiltakozik az ellen, hogy a Bokros-csomag mintájára állapítsák meg a gyermekgondozási díjat, a családi pótlékot, a gyermeknevelési segélyt, és megvonják a gyermekes családoktól a családi adókedvezményt - mondta Sisák Imre képviselő. Kísért a múlt, ez nem más, mint egy új Bokros-csomag Kuncze-Medgyessy-mintára - tette hozzá.

Ehhez képest Bokros Lajost jelölték meg az MDF EP listájának első helyére. Hát nem különös?

Kb. annyira találó, mint a cumis kampány. A bal sarokban, piros színben az MSZP Pinocchiója: Gyurcsány Ferenc, míg jobboldalt Orbán Viktor. A plakátról csak az az apró kiegészítés hiányzik, hogy Dávid Ibolya már mindkettővel együtt hált*.

*Persze nem a szó szoros értelmében.

2009. március 2., hétfő

Válságkezelés, kommunikációval

Mint az ezoterikus kókler, aki kézrátétellel, ráolvasással próbál gyógyítani, Gyurcsány Ferenc eképp kezeli az országunkat hatványozottan súlytó globális válságot. Szinte mindennap hallhatjuk őt, ahogy mélabús szemekkel, illegve-billegve a szemünk mellé néz, és hol elcsukló, hol pedig határozott hangon elmondja: "Emberek, összefogás kell, hogy megfékezzük a gazdasági válságot! Magyarország veszélyben van, ahogy ti is, kedves buta és hasonlóképpen naív barátaim!"
Igen, gondolhatnánk, hogy ennek így semmi eredménye, hatástalanul párolognak el a szmogtól és mindenféle károsanyagtól szennyezett levegőben Ferencünk ékes szavai. Hát ki kell hogy ábrándítsalak benneteket! Igenis van hatása. Minden elmondott szó egy-két százalékpontos esés a tőzsdén és a forint árfolyamában. Ja és ami a lényeg, napról napra minősítenek minket vissza különféle nemzetközi szervezetek, hitelintézetek. Ezeket a folyamatokat még Feri kiváló diplomáciai kirohanásai sem tudják enyhíteni.

Sajnos a pénzügyi és gazdasági vonalon kívül, szintúgy rengeteg terület zuhan éppen most is a feneketlen mélybe. Ennek a látszólag fenektetlen mélységnek az alján egy olyan vérbeli Ugar-Magyarország leledz, amit rémálmainkban se tudunk elképzelni, mivel rögvest felriadnánk. Erről a kedves miniszterelnök nem beszél. Helyette inkább kifordítja a dolgok jelentését, és látszólag a kormánytagokat is erre ösztökéli. A minap épp Draskovics elvtárs szólalt fel, hogy elemezni fogják miként lehetne Alkotmányt módosítani, a véleménynyilvánítás és szólásszabadság korlátozásának érdekében.
Igen, most pont erre van szükség. Ezt beláthatjuk.
Egy az, úgy se vezetne eredményre, a másik meg, hogy inkább a közbiztonságot kéne sürgősen helyreállítani, mintegy megfelelő válaszként a rasszizmus fokozódását kiváltó tényezőre: a cigánybűnözésre. De az túl egyszerű lenne, az alkotmánymodosítás itt az egyetlen megoldás. Egy olyan országban ahol büntetlenül sortüzet nyithatunk a BRFK épületére...Sőt szinte már házakat, cigánysorokat is gyújtogathatunk kedvünkre. És mi jöhet még?!